Dunasápújfalu

Nová Dedinka

A mai község két részből áll, Dunaújfalu és Dunaság községekből, melyeket 1960-ban egyesítettek, Nová Dedinka községgé, melyet magyarul Dunaújfalunak neveztek el, egy 2011. december végi kormányrendelet azonban a települést Dunasápújfalura módosította.

A község 22 kilométerre fekszik Pozsonytól és 5 kilométerre Szenctől. A községet a Fekete-víz szeli ketté. A falu a Dunamenti síkság nyugati részén fekszik, egy része a Csallóközhöz, másik része pedig a Mátyusföldnek nevezett régióhoz tartozik.

1132-ben ezt a területet Pomsa és Botou (őket IV. László emelte nemesi rangba, a Pozsonyi vár visszafoglalásáért jutalmul) között felosztották, Sáp és Rozvodnená Čierna voda v zime 1950 Pomsa valószínűleg Pomsa kezére került. Az akkori Pomsa területe a mai Dunaújfalu kataszterében található, ma ezt a területet hívják a lakosok Pomsai Dűlőnek, ez afalu a kápolna körül terült el. Dunaújfalu területébe olvadt bele Csandal is. A falu érdekessége, hogy egyébként írásos említése Pomsa néven csak az 1328-as évből került ki, holott Pomsa ezen a területen falut birtokolt, ez lehetett a Dunaújfaluba olvadt Csandal (ennek nevét a falusiak a Csandali Dűlő elnevezsében szintén őrzik - ez a terület a Zonctorony felé vezető föld út mentén van). A két települést Pomsát (később Pomsaházát) és Sápot több okirat is együtt említi, miközben kiemelik: található itt még egy Csanadal nevű település is. A kettőből, alakulhatott ki Újfalu, melynek elnevezése az új területre utal. Néhány okiratban viszont találni arra is utalást, hogy Duna-Újfalu Pomsából alakult ki. Mások szerint a királyi intézkedések következtében Sáp településtől keletre 1287-ben egy új önálló nemesi birtokon jött létre Újfalu névvel. Ekkor említik meg azt is, hogy Csandal föld feldarabolásából keletkezett Sáp is,
még 1287 előtt, ami akkoriban kétségkívül nagyobb lehetett, mint ma. Sáp községet először 1256-ban említik oklevelek, a nevét tulajdonosáról kaphatta, nevezték Botho de Sapnak, Saapnak, Alsosapnak, Nogozapnak is.

Mind Dunaújfalut, mind Dunasápot sújtották a törtök idők, többször kirabolták, és feldúlták a községeket. A sápi lakosok a 16 században áttértek az protestáns hitre, még egyházközösséget is kialakítottak, templom építésére is engedélyt kaptak, de ez később nem épült meg, mivel a falu lakossága visszatért a katolikus hitre - valószínűleg a község tulajdonost, földesurat váltott, ennek köszönhető a katolikus hitre való visszatérés.. Dunaújfalu község lakosságát a protestantizmus szelleme nem érintette meg. 1828-ben Sáp községről azt írják: 40 háza és 293 lakosa van, míg Dunaújfalunak ugyanekkor: 44 háza és 324 lakosa volt.  1851-ben Sápról Fényes Elek ezt írja: Sáp, magyar falu, Poson vármegyében, a kis Duna bal partján, Cseklészhez 1/2 óra. Számlál: 288 kath., 14 zsidó lak. Van sok gyümölcse, rétje, jó legelője, erdeje, kása malma. F. u. gr. Pálffy Ferencz, s más nemesek." Dunaújfaluról pedig így ír:  "Ujfalu (Duna-), Poson m. magyar helység, ut. p. Cseklészhez 1/2 óra, a Feketeviz mellett. Számlál 331 kath. lak. F. u. gr. Pálffy Ferencz.

1919-ben mind a két községet az akkor megalakult Csehszlovákiához csatolták. a földesúri birtokokat felparcellázták így elkezdődött a betelepítés. 1938-ban az 1. Bécsi Döntés ezt a területet is visszacsatolta, a község határában húzódott a Szlovák Köztársaság és Magyarország közötti határ. A települések a második világháború után ismét Csehszlovákiához kerültek. 1948-ig szlovákul is a községek magyar elnevezését használták, majd átnevezték őket, Dunasáp a Dedinka pro Dunaji, Dunaújfalu pedig a Nová Ves pri Dunaji elnevezést kapta, 1960-ban a két község egyesítésével alakult ki a Nová Dedinka elnevezés.
A ma használatos Duna- előtag a két település nevében arra utal, hogy a mai Fekete-víz a Duna egyik ága volt.

A község lakossága rohamosan nőtt az elmúlt években, mára elérte a lakósok száma 2170-et. A községnek 4 osztályos szlovák nevelési nyelvű óvodája és 9 osztályos szlovák tanítási nyelvű alapiskolája van. A faluban két temető, két halottasház, két harangláb, két focipálya és három híd van. A községháza épülete mellett pedig kultúrház is van.

A község egyik nevezetessége a Szent Jakab és Fülöp tiszteletére emelt kápolna, mely Árpád kori. Melyet reneszánsz stílusban újítottak fel, falán gótikus freskók találhatók, a vakolat alatt szintén freskókat találtak. A faluban található egy templom is, melyet Dunaújfalu község lakossága a 20. század elején iskolának használt,ez lett átalakítva és felszentelve templommá. A katolikus egyházközösség a magyarbéli anyaszentegyházhoz tartozik. Más felekezetű lakosok számottevő arányban nem élnek a községben. A nemzetiségi arányokat tekintve a községben sajnos a magyar iskola megszűntével a magyar nemzetiségű polgárok száma is csökken, valamint a betelepüléseknek köszönhetően az arány egyre jobban elbillen a szlovák nemzetiségű lakosság javára, így a valamikor színtiszta magyar község nemzetiségi szempontból elveszettnek tekinthető.